Túl vannak a tőkepiacok egy rég nem látott összeomlást, majd gyors visszapattanást hozó áprilison, ez a hónap talán már nyugodtabban telik, nem ugrál föl-le napon belül 10 vagy több százalékot a magánbefektetők számlaegyenlege. Május akár szólhatna a hagyományos értelemben vett sell-in-may-and-go-away stratégiáról, a hírflow azonban nem apad el, múlt pénteken például talán meglepetésre a Moody’s a legjobbnak számító tripla A-ról leminősítette az amerikai adósság besorolását. A reakciók nem voltak annyira drámaiak, a dollár gyengült, a kötvényhozamok emelkedtek. Összességében jöhet a leminősítés miatt néhány kemény hét a piacokon?

Inkább azt gondolom, túl lehet lépni a híren, hiszen a hitelminősítők a piaci események után csak valamennyi késéssel követik a történéseket, ráadásul a leminősítés esélyét a befektetők már egy ideje be is árazhatták. Legalábbis a Moody’s által a döntés mögé tett indoklás (az amerikai kormány egyre nagyobb mértékben támaszkodik kölcsönökre a kiadások fedezésére), és a trendek ismertek voltak már korábban, nem egy teljesen új elemzés született az Egyesült Államok adósságproblémájáról. Persze az nyilván többet nyom a latba, hogy az USA-ról van szó, de az amerikai részvény- és kötvénypiac még ezzel a leminősítéssel együtt is teljesen stabil. Ráadásul épp az elmúlt hetekben mérséklődtek azok a kockázatok, amik áprilisban jókora eladási hullámot okoztak a tőzsdéken, azáltal, hogy Trump elnök jelentős részben visszavonulót fújt az eredeti vámrendszerből és megtörtént a kiegyezés Kínával, még ha egyelőre csak 90 napra.

Kapcsolódó

Ebben az esetben talán örülni is lehet, hogy nem egy hónappal ezelőtt történt a bejelentés a Moody’s-tól.

Nyilván nagyobb figyelmet kapott volna, de az elmúlt éveket látva a 2008-09-es évek utáni időszakban a részvénypiacok határozottabban áraznak bizonyos makrogazdasági folyamatokat, amiket a hitelminősítések mai szemmel értékelve már csak túlságosan nagy késéssel tudnak lekövetni.

Valós veszély, hogy megszűnik az amerikai állampapírok biztos menedék státusza? Lehet olyan befektető, aki csak a legjobb besorolású eszközökből vásárol? Az USA államkötvények most már egyik nagy hitelminősítőnél sem tekinthetők ilyennek.

Ezt inkább csak elméleti lehetőségnek gondolom, az Amerikai Egyesült Államoknak a tőkepiaci és a dollárnak a pénzpiaci jelentősége továbbra sem kérdőjelezhető meg.

Van szakértő, aki szerint 5 százalék felett már veszélyes szintekre emelkednek a hosszú amerikai kötvényhozamok, jelenleg a 30-éves futamidejű kincstárjegy hozama e kulcsszint felett van minimálisan. Tényleg itt már jelentkezhet olyan hatás, ami tőkét von el a részvénypiacokról? Vagy az a nagyobb probléma, hogy a növekedési részvények jövőbeni cashflowjából diszkontált jelenértékét vágja vissza nagyon az emelkedő hozam?

Amit április második felében láttunk, az azt bizonyította, hogy nagyon erős az amerikai részvénypiac. Akkor már relatíve alacsony szintre esett vissza az index, számos részvény értékeltsége, P/E mutatója sem volt már magasan, ahonnan nagyon szép korrekció következett. Sőt, talán több annál, nem vagyunk már messze a történelmi csúcsoktól az S&P 500, vagy Nasdaq-100 indexekre nézve. Szerintem abból érdemes kiindulni, hogy a piac értékítélete, a kockázathoz való attitűdje, vagy az amerikai részvénybefektetésekkel szembeni hozamelvárása, hogyan alakult az elmúlt időszakban. Összességében jelentős javulás azonosítható ezekben a kérdésekben.

Kép: Economx, Hartl Nagy Tamás

Aki már tőzsdézett az előző Trump-éra alatt és figyelemmel kísérte az elnök ténykedéseit, valószínűleg neki is sokkolóak voltak a felszabadulás napi bejelentések. Tőkepiaci szemmel tényleg ennyire megfejthetetlen, kiismerhetetlen Trump?

Az áprilisi bejelentések előtt biztos sokan gondoltak arra, hogy látták már Donald Trump első elnöki időszakát, a második ciklusból is eltelt néhány hónap, szóval nem volt benne talán a levegőben, hogy az elnök képes olyan lépésre, amire elég markáns reakciónak kellett jönnie a tőkepiacok oldaláról. A tanulság pedig szerintem az, hogy érdemes alázatosnak maradni a befektetőknek. Az nagyon nem tűnik jó taktikának, hogy teljesen ignoráljuk a bejelentéseket, bízva abban, hogy az elnök úgyis meghátrál valamilyen szinten, az eredeti állapothoz képest. Szóval erre biztosan nem lehet befektetési stratégiát alapozni, maximum reményeket. Most úgy áll a helyzet, hogy bármit is posztoljon Trump a közösségi médiafelületén, arra piaci reakciók mindenképp lesznek, még úgy is, hogy a piac próbálja azért előre árazni a folyamatokat.  

Ha ránézünk a legfrissebb makrogazdasági adatokra és figyelembe vesszük a Moody’s lépését, akkor ebből így összesen milyen mozgástér következik a Fed oldaláról?

Ha a gazdasági növekedési kilátások elindulnak lefelé, annak kell lennie következményének az inflációra, például azzal, hogy csökkennek az inflációs várakozások. Ugyanakkor a külkereskedelmi intézkedések következtében, magasabb vámkörnyezetben jelentkezhet inflációt emelő hatás is. Szóval simán találhatja magát olyan helyzetben a Fed, hogy a gazdaság túlzó lassulásának jeleit azonosítva már vágna a kamatokon, de az inflációs kockázat ezt nem teszi lehetővé. Egyébként szerintem nem reális a kamatpálya túl nagy lefordulására várni, nem fogunk a 2010-es évek nullkamat-időszakához visszatérni. Sőt az évtized hátralévő részében nem lehet kizárni, hogy végig velünk maradnak az inflációs kockázatok.

Kép: Economx, Hartl Nagy Tamás

Egyelőre a május több részvénypiacon lassabb, stabil növekedést hozott. Mi lehet a következő trigger, amire kiemelten érdemes figyelni: a második negyedéves GDP-növekedési adat, vagy a vállalati jelentések?  

Azt látom, hogy mintha megnyugodtak volna a kedélyek, a kínai-amerikai megállapodás hatása pedig közép-és hosszútávon is megnyugvást hozhat a piacokra. A piaci szereplők azt olvashatják ki a jelenlegi helyzetből, hogy sem Trumpnak, sem a kínai vezetésnek egyszerűen nem áll érdekében a 90 napra szóló megállapodásban foglaltakat nagyon megbolygatni. Szerintem lehetünk optimisták azirányban, hogy a két nagy gazdasági hatalom közt a megállapodást meghosszabbítják. 

Ez akár új csúcsokra is viheti az amerikai piacokat, a magyar tőzsde viszont az elmúlt napokban több alkalommal is mindenkori rekordra ért, igaz az értékeltségi mutatók sokkal alacsonyabbak. Gyakran hangoztatják a szakértők, hogy 97 ezer pont ide vagy oda, még mindig nagyon olcsók a hazai papírok.

Ez kétségtelenül így van, főleg ha a négy blue chip részvény mögötti cégek negyedéves számaira pillantunk, amelyek nagyon nem lettek rosszak, sőt több volt a várt feletti teljesítmény, ahol pedig visszaesés mutatkozott, annak megvolt az oka, egyszeri tételek formájában. Összességében egyértelműen pozitívak a trendek itthon. Onnan érdemes megközelíteni a hazai részvénypiacot, hogy a P/E (árfolyam/egy részvényre jutó nyereség) értékeltsége mindössze 7 körüli a magyar piacnak. Ez régiós összevetésben is diszkont, de a korábbi értékeltség is inkább 10 körüli volt a BUX-ban. Az igaz, hogy a magyar tőzsdeindex a 100 ezer pontot közelíti, de közben a régiós tőzsdék is jelentős felpattanást produkáltak (elég a tavaly alulteljesítő, idénre viszont megtáltosodó lengyel részvénypiacra nézni), szóval magyar részvények még mindig 10-15 százalékkal nagyobb diszkonttal forognak, mint ami az árazás alapján indokolható lenne. Ha pedig a 4 vezető részvény célárait megnézzük, a konszenzus optimista, tehát ezekből jóval 100 ezer pont feletti BUX árfolyam következne.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!