A versenyképesség mérésére támpontot a svájci székhelyű IMD versenyképességi rangsora adhat, amely azt vizsgálja, hogy egy ország mennyire képes fenntartható módon növelni a gazdasági teljesítményét és a jólétet. Az IMD évente több, mint 60 ország versenyképességét vizsgálja, a mutatók között szerepel a GDP-növekedés, a munkaerőpiac rugalmassága, a szabályozói környezet minősége, az oktatás színvonala vagy az innovációs képesség is.

A rangsor szerint Magyarország 2020 óta a 47. helyről az 54. helyre került.

A kérdés persze, hogy a versenyképesség egyenlő-e az életminőséggel, hiszen például az idézett rangsorban Szaúd-Arábia megelőzi Luxemburgot, Németországot és Ausztriát is. Az olvasó pedig eldöntheti, hogy a felsorolt országok közül melyikben élne szívesebben.

Kapcsolódó

Kis nyitott gazdaság lévén nem meglepő viszont, hogy a külkereskedelmi teljesítmény tekintetében jobban állunk, mint az EU-s átlag. Egészen pontosan az IMD szerint Magyarország gazdasága volt a 7. legversenyképesebb a vizsgált országok között a nemzetközi kereskedelmet illetően 2024-ben, és ezzel 11 helyet javítottunk 2023-hoz képest.

Jól teljesítünk még az alacsony munkanélküliségi ráta terén, a közvetlen-tőkebefektetések terén, az általános infrastruktúra alapján, és a tudományos infrastruktúra terén javítani tudtunk egy helyet 2023-hoz képest, így 2024-ben a 33. helyet foglaltuk el a vizsgált országok között.
Ugyanakkor messze nem brillírozunk a technológiai infrastruktúrában, amelyben 10 helyet rontva az 52. helyre kerültünk. Emellett például a gazdasági teljesítményt illetően 19 helyet rontottunk 2023-hoz képes, és ezzel tavaly az 55. helyre kerültünk, ami az uniós átlag alatt van.

Ehhez hozzájárul az alacsony reál-GDP növekedés és az EU átlagnál magasabb infláció is.

A régiót tekintve nagyon hasonló az egy főre jutó GDP-ben elfoglalt pozíció, illetve a versenyképességi rangsorokban elfoglalt helyezés. Csehország és Lengyelország egyértelműen Magyarország előtt jár, illetve az IMD szerint már Románia is valamivel jobb versenyképességi helyezést ért el legutóbb, mint Magyarország, Szlovákia ugyanakkor mögöttünk van.

Először a régiós vetélytársakat kellene utolérni

Ahhoz, hogy a magyar kis- és középvállalkozói szektor magasabb hozzáadott értékű termékekkel tudjon az exportpiacokon versenyezni, mindenekelőtt beruházásra, fejlett technológiára, kutatásfejlesztésre, és magasan képzett, idegen nyelveket beszélő munkaerőre lenne szükség >>>

A régiós országok közül utóbbi mellett még Lengyelország rontott némileg helyezésén, de így is jelentősen előttünk jár, és az elmúlt években Románia is megelőzött bennünket. Hozzá kell ugyanakkor tenni, hogy ebben némi szerepe lehet 

az elmúlt években látott, lassú gazdasági növekedésnek, miközben ez a régióban másutt jellemzően jóval gyorsabb volt. 

Rövid távon, amennyiben a növekedés magára találna, az picit javíthatna hazánk az IMD rangsorában elfoglalt helyezésén, azonban hosszabb távon a humán erőforrás minősége (amit elsősorban az oktatás és az egészségügy minősége határoz meg), valamint az innovációs képesség, a tudás megtartásának és alkalmazásának képessége mindenképpen fejlesztésre szorul, ahogyan az intézményrendszer minősége is. Hosszabb távon ezek mindenképpen alapvető fontosságúak a versenyképesség szempontjából.

Kép: Economx
Az üzleti élet kockázataival mindenkinek együtt kell élnie, de ha eközben az intézményrendszer, a jogrendszer, az adórendszer kiszámítható és stabil, vagy csak úgy változik, hogy az a gazdasági szereplők számára érthető és méltányolható, akkor az javítja a kiszámíthatóságot, így a termelési, beruházási döntések mögötti megtérülési számításokban is mérsékli a kockázatokat. Ez pedig növeli a GDP-t

– mondták az Economx kérdésére az MBH Elemzési Centrum szakértői, Árokszállási Zoltán igazgató és Rodic Ádám makrogazdasági elemző. Arra is felhívták a figyelmet, hogy az oktatás színvonala a humán erőforrás tudásszintjét, alkalmazkodóképességét határozza meg, ami a folyamatos fejlődés, innováció alapvető feltétele. Tehát ezeket a faktorokat is igencsak fontosnak nevezték.

Tudásalapú vs. összeszerelő

A nagy külföldi működőtőke-befektetések többsége az autóiparhoz, vagy az azt kiszolgáló ágazatokhoz kötődik. Ezek a multinacionális vállalatok (például Mercedes, Audi, CATL stb.) főként a gyártókapacitásaikat hozzák Magyarországra, legalábbis első körben.

Magának az összeszerelésnek a hozzáadott értéke viszonylag alacsony, azonban volumene megfelelő külső kereslet mellett magas, így a gazdasági teljesítményhez való hozzájárulása érdemi.

– hívták fel a figyelmet az MBH elemzői, kiemelve, hogy az itthon már évek óta sikeresen működő multinacionális vállalatok idővel hajlamosak a magasabb hozzáadott értékű tevékenységeiket is idehozni. Erre szerintük jó példa az Audi vagy a Bosch, az Ericsson, a Continental és társaik, amelyek K+F tevékenységeket is működtetnek Magyarországon. 

De például a BMW is tervez fejlesztési tevékenységet folytatni, amely mérnöki szakértelmet igényel. Nem beszélve az utóbbi években Magyarországra települt szolgáltató központokról (SSC), amelyek sok diplomás fiatalnak biztosítanak tudásintenzív állásokat.

A CATL debreceni gyára
A CATL épülő debreceni gyára
Kép: Youtube / CATL Debrecen

És itt a viszonylag friss hír, hogy a kínai BYD 100 milliárd forintos beruházással új fejlesztési és szolgáltató központot épít Budapesten, amely várhatóan kétezer munkahelyet teremt, főként mérnöki pozíciókban. A központ feladatai közé tartozik az értékesítés támogatása, a járművek tesztelése, valamint a modellek európai piacra történő fejlesztése.

Habár még mindig túlsúlyban vannak az összeszerelő beruházások, a tudásalapú gazdaság felé történő elmozdulás, ha lassan is, de tapasztalható.

– mutatnak rá a bank elemzői, hozzátéve, hogy minden olyan gazdaságpolitikai stratégia, amely azt célozza, hogy növekedjen az exportképes magyar vállalkozások száma és elősegítse a már meglévők méretugrását, valamint a vállalatok beruházási kedvét, üdvözlendő.

Ha az iparpolitikáról van szó, akkor fontos kiemelni, hogy a magyar iparszerkezetben releváns járműgyártás már 10-15 éve is nagy súlyt képviselt, ezért a közlekedés elektrifikációjának várható folyamata miatt az stratégiailag magyarázható döntés, ha a kormány több akkumulátorgyártó vállalatot is szeretne idevonzani. Az is világos, hogy ezek alapvetően nem európai gyártók, mivel azok lemaradtak a versenyben (vagy nem is léteznek), hanem ázsiai cégek. Fontos azonban, hogy a hazai hozzáadott értéke ezeknek a gyáraknak elég alacsony.

A 2010-es években látott nagyfokú támogatások, ingyenhitelek stb. is hozzászoktatták a hazai vállalatokat ezekhez a forrásokhoz, pedig versenyképes cégek csak akkor tudnak kialakulni, ha tartósan piaci körülmények között állják meg a helyüket. Felvethető az is, hogy

az idetelepülő nagyvállalatoknak juttatott bőkezű támogatás egy bizonyos szint után nem válik-e túlzóvá, nem lenne-e ez a pénz a gazdaságban máshol jobb helyen.

Az adórendszer is fontos kérdéseket feszeget. Egyrészt az alacsony munkát terhelő és vállalkozásokat terhelő adók alapvetően a termelést segítik, ezért hozzájárulnak a versenyképesség javításához. Felmerül ugyanakkor, hogy máshol viszont be kell szedni az adókat, így ennek a fogyasztás jelentős megadóztatása a másik oldala. Azonban az világosnak tűnik, hogy a növekvő külföldi verseny (pl. régiós, vagy ázsiai online platformok, külföldi székhelyű online pénzügyi szolgáltatók) miatt

ez egyre inkább külföldi fogyasztás, külföldre utalás felé terelheti a hazai lakosságot is, ez pedig a hazai gazdaságot nem erősíti. Ez 10-15 éve még jóval kisebb fenyegetés volt.

Az adók csökkentésének egy másik forrása a kiadások visszafogása lenne, azonban mind az oktatás, mind az egészségügy, mind az állami szolgáltatások terén azt látjuk, hogy ebben már alig van tartalék. Ahol lehetne javulást elérni, az az állami beruházások költségszintje (ami elég magas), illetve az állam gazdasági célokra való költése. Utóbbi kategória régiós szinten, de egész Európában is nagyon magasnak mondható, és nyilvánvalóan ehhez be is kell szedni a költségvetésbe a bevételeket. Csakhogy ez az adók csökkentését megakadályozza.

EU-USA-Kína verseny - mit hoz a globális gazdasági átrendeződés?

A globális gazdasági átrendeződés nem csak komplex kihívásokat, de lehetőséget is jelenthet Magyarország számára – mondták az Economxnak az MBH szakértői.

Magyarország számára gazdasági érdek, hogy megőrizze nyitottságát a keleti beruházások felé is, hiszen jelenleg jelentős működőtőke-beáramlás érkezik ázsiai országokból is. 

Emlékeztetnek rá, hogy 2024-ben európai országokból több mint, 3,6 milliárd euró FDI áramlott be Magyarországra nettó szemléletben, de Ázsia se maradt le sokkal a maga 2,35 milliárd eurót meghaladó értékével. 

Kép: Economx

Ugyanakkor meghatározó a versenyképesség szempontjából az innovációban élen járó Egyesült Államokkal is a jó viszony kialakítása. Az USA globális vezető szerepet tölt be a digitális technológiák, mesterséges intelligencia, felhőalapú megoldások terén – fűzték ehhez hozzá az elemzők, szerintük az összeurópai, és ezzel együtt magyar versenyképességi lemaradásnak az egyik fő oka pont az, hogy

ezek a korszerű ágazatok nem tudtak létrejönni az öreg kontinensen, legalábbis nem ilyen jelentős mértékben, illetve a magyar vállalkozások sem használják ki az ezekben a technológiákban rejlő lehetőségeket.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy EU és köztük Magyarország versenyképességi hátrányának másik fő oka a világviszonylatban is drága energia, ami az orosz-ukrán háború kézzel fogható következménye. Az exportvezérelt, magas energiaigényű szektorokat ez különösen fájóan érinti, amely értelemszerűen a magyar gazdasági teljesítményt is visszafogja. Más kérdés persze, hogy az energiafüggetlenségbe, a megújuló energiaforrásokba való fokozott befektetések újabb lehetőségeket is adhatnak.