Az Európai Unióban a 80 év felettiek aránya 2004 és 2024 között 3,8 százalékról 6,1 százalékra nőtt, miközben az EU teljes népessége 432,8 millióról 449,2 millió főre emelkedett – derült ki az Eurostat az európai demográfiát vizsgáló legfrissebb interaktív kiadványából. Köztudott, hogy Európa népessége elöregszik, azonban a számok egyre „vészesebbek”:

tíz év alatt, 2024-re 21 százalék fölé ugrott a 65 év feletti népesség aránya az EU-n belül, azaz minden ötödik uniós polgár nyugdíjaskorú.

Ez az arány a 2000-es évek elején még 16 százalék környékén állt. Az előrejelzések szerint 2100-ra a 65 év felettiek aránya elérheti a 32,5 százalékot, azaz minden harmadik uniós polgár nagyjából nyugdíjaskorú lesz, ezen belül a 80 év felettiek aránya a jelenlegi 6-ról 15 százalékra emelkedhet. (Jelenleg az EU-n belül 62 és 67 között szóródik a nyugdíjkorhatár.)

Az időskorúak arányának növekedése fokozza a nyomást a nyugdíjrendszerekre és az egészségügyi ellátórendszerekre: 

a munkaképes korú népesség csökkenése miatt kevesebb aktív dolgozó tart el egyre több nyugdíjast, ami fenntarthatósági kihívásokat jelent.

Az Eurostat előrejelzései szerint a munkaképes korú népesség aránya 2022-ben még 63,9 százalék volt, ami 2100-ra 54,4 százalékra csökkenhet.

A nyugdíjasok arányának növekedése komoly kihívásokat jelent a munkaerőpiac és a nyugdíjrendszer fenntarthatósága szempontjából. Az idősek számának emelkedése fokozza az egészségügyi és szociális ellátórendszerekre nehezedő nyomást, miközben a munkaképes korú népesség aránya csökken.

Milyen megoldások vannak az asztalon?

A lehetséges megoldások között adja magát a nyugdíjkorhatár fokozatos emelése, amely segíthet a nyugdíjrendszer fenntarthatóságában. Növelni kell az idősebb korosztály foglalkoztatásának támogatását és a munkaerőpiac rugalmasságát – ez enyhítheti a munkaerőhiányt. A családpolitika támogatásával, a születésszám növelését célzó intézkedések hosszú távon hozzájárulhatnak a demográfiai egyensúlyhoz. Továbbá ott vannak még a célzott migrációs programok, melyek szintén segíthetnek a munkaerőpiaci egyensúly fenntartásában.

Apropó migráció! Az Eurostat adataiból kiderült az is, hogy összességében fogy és öregszik az európai társadalom, de a migráció így is felhúzza a számokat:

a népességnövekedés hátterében ugyanis nem a születések számának emelkedése áll, hanem a pozitív nettó migráció. 

Az EU-ban továbbra is több a halálozás, mint a születés, így a természetes népességfogyást a bevándorlás – illetve az ahhoz kapcsolódó statisztikai kiigazítások – ellensúlyozzák.

Az uniónak tehát átfogó stratégiára van szüksége a demográfiai kihívások kezelésére, amely ötvözi a gazdasági, társadalmi és migrációs politikákat a fenntartható jövő érdekében.

Hol nőtt, hol fogyott a lakosság? Magyarország dobogón

A legtöbb uniós polgár továbbra is Németországban él: az ország lakossága meghaladja a 83 millió főt – ez a teljes uniós lakosság 19 százaléka, azaz durván minden ötödik uniós polgár német. Őt követi Franciaország (68,2 millió), Olaszország (59 millió), Spanyolország (48,1 millió) és Lengyelország (36,8 millió). Ez az öt ország adja az EU teljes népességének kétharmadát.

2023 és 2024 között az uniós országok közül húszban nőtt a népesség, és mindössze hét tagállamban csökkent. A legnagyobb gyarapodást Spanyolország érte el (+525 ezer fő), őt követi Németország (+330 ezer) és Franciaország (+229 ezer).

Ezzel szemben a legnagyobb csökkenést Lengyelország szenvedte el, ahol több mint 132 ezerrel lett kevesebb lakos. Görögországban 16 800 fővel, míg 

Magyarországon 15 100 fővel apadt a népesség – utóbbi továbbra is az elöregedés és a kivándorlás kettős szorításában van.

Magyarországon egyébként az elmúlt években folyamatosan nőtt a 65 év feletti, vagyis a nyugdíjaskorú lakosság aránya: 2024 decemberében ez az arány elérte a 20,7 százalékot – szemben a 2014-es 17,5 százalékkal. Ez a tendencia összhangban van az Európai Unió egészének demográfiai változásaival.

Mi vár ránk a következő évtizedekben?

Az Eurostat előrejelzése szerint az EU népessége 2026-ban érheti el történelmi csúcsát, 453,3 millió fővel. Ezt követően azonban hosszú távú csökkenés kezdődhet: 2050-re várhatóan 447,9 millióan, míg 2100-ra már csak 419,5 millióan élnek majd az Európai Unió területén.

Az elöregedés, a természetes fogyás és a korlátozott migrációs politika kombinációja komoly kihívások elé állítja a tagállamokat – különösen a munkaerőpiac, a nyugdíjrendszerek és az egészségügy fenntarthatósága szempontjából, ugyanakkor ez a trend még kezelhető, de csak akkor, ha időben és határozottan reagálnak rá a döntéshozók – nemcsak nemzeti, hanem uniós szinten is.

Kapcsolódó