Hazánk gazdasága ma alapvetően ipari fókuszú, különösen a feldolgozóiparra, azon belül is az autóiparra épül. Ezzel párhuzamosan a tudásintenzív, magas hozzáadott értékű ágazatok (például informatika, kutatás-fejlesztés, kreatívipar és egészségügy) viszonylag kis szerepet töltenek be. Ez a gazdasági struktúra hosszú távon kihívásokat jelent, különösen egy olyan világban, ahol az innováció, a digitális megoldások és a tudás alapú gazdaság válik egyre meghatározóbbá.

De miért fontos, hogy milyen egy ország gazdaságának szerkezete? Lényegében megmutatja, hogy milyen ágazatokban termelődik a nemzeti jövedelem, hol keletkeznek a munkahelyek, milyen mértékű a hozzáadott érték, és milyen az innovációs képesség. Mindez nemcsak arról szól, hogy mit termelünk, hanem arról is, hogyan termelünk, milyen eszközökkel, mennyire hatékonyan, és mennyire tudunk alkalmazkodni a világ változásaihoz.

Kapcsolódó

Előnyös, hátrányos helyzetkép

Az előnyös szerkezeti jellemzők közé tartozik az innovációs szektorok kiemelkedése, amely a kutatás-fejlesztés, a magas technológiai tartalmú termékek és szolgáltatások, valamint az innovációra épülő vállalkozások révén jelentősen hozzájárul a versenyképesség növekedéséhez. Emellett a képzett munkaerő – amelyet a magas színvonalú oktatás, a szakképzettség és a folyamatos továbbképzés biztosít – szintén kulcsszerepet játszik a kreatív és alkalmazkodóképes gazdasági szereplők kialakításában. Az exportorientált gazdaság, amelyben a nemzetközi piacokon sikeres vállalatok működnek, szintén hozzájárul az egész gazdaság teljesítményének növeléséhez. Továbbá a hatékony ágazatközi kapcsolatok és a jól működő ellátási láncok javítják az együttműködést és a gazdasági szinergiákat. Végül, a dinamikus vállalati környezet, amelyet az új vállalkozások megjelenése, a rugalmas üzleti modellek és a vállalati szerkezetek gyors alkalmazkodása jellemez, szintén kedvezően befolyásolja a versenyképességet.

Ugyanakkor a hátrányos szerkezeti jellemzők jelentősen visszavethetik a versenyképességet. Ilyen például az alacsony technológiai tartalmú termékek és szolgáltatások dominanciája, amelyek kevésbé versenyképesek a nemzetközi piacokon.

A szakképzett munkaerő hiánya, az alacsony produktivitás és a képzetlenség szintén komoly akadályt jelent.

Az innovációs szektor gyengesége – például a kutatás-fejlesztés elmaradottsága vagy a technológiai fejlődés lassúsága – hátráltatja az előrelépést. Az importfüggőség csökkenti a hazai termelés mozgásterét, míg a gyakori vállalati szerkezeti változások instabilitáshoz vezetnek, ami akadályozza a hosszú távú fejlődést.

Feldolgozóipari dominancia

De nézzük is, hogy mi a helyzet itthon. Magyarország gazdasági növekedésének egyik fő motorja a feldolgozóipar, ezen belül is az autógyártás (például Audi, Mercedes, Suzuki), az elektronikai termelés (például Samsung, Bosch), valamint az élelmiszer- és gyógyszeripar. Ezek az ágazatok magas exportképességűek, és jelentős szerepük van a külkereskedelmi egyenleg javításában.

Mégis mi a gond ezzel? Az autóipar erősen ciklikus és érzékeny a nemzetközi konjunktúrára. Egy globális válság vagy technológiai váltás (például elektromos autók, mesterséges intelligencia) alapjaiban rengetheti meg az ágazatot. A termelés nagy része összeszerelő jellegű, viszonylag alacsony hozzáadott értékkel. Valamint a döntési központok külföldön vannak, így a stratégiai irányítás nem hazai kézben van.

Gyenge szolgáltatói- és kkv-helyzet

A fejlett gazdaságokra általában jellemző, hogy a szolgáltatások adják a bruttó hazai termék (GDP) és a foglalkoztatás döntő részét – sokszor 70 százalék felett. Itthon ez az arány jóval alacsonyabb, és a szolgáltatások jelentős része nem tudott bekapcsolódni a nemzetközi értékláncokba. 

A tudásintenzív szolgáltatások, mint például a szoftverfejlesztés, mérnöki szolgáltatások, tanácsadás, fintech vagy e-egészségügy, még mindig gyerekcipőben járnak.

A kis- és középvállalkozások (kkv-k) adják a munkahelyek többségét, mégis termelékenységük jóval alacsonyabb a nagyvállalatokénál. Kevés kkv tud versenyképes exporttevékenységet folytatni, vagy részt venni multinacionális beszállítói láncokban. Sokszor hiányzik a modern technológia, a menedzsment-tudás, az innovációs kapacitás és a megfelelő tőke.

Kutatás-fejlesztés és az innováció hiánya

Magyarországon a statisztikai hivatal adatai szerint a kutatás-fejlesztési ráfordítások GDP-arányosan 1,4–1,6 százalék között mozognak, miközben az EU-átlag 2 százalék fölött van, a skandináv országokban pedig meghaladja a 3 százalékot. A vállalati szektoron belül is elsősorban a külföldi tulajdonú cégek végzik a K+F tevékenységet – a hazai cégek ebben alig vesznek részt.

Termelékenységi konferenciát rendez az MKIK és az NGM

2025. május 26-án, hétfőn 9 óra 30 perctől Budapesten a Bálna Rendezvényközpontban (Budapest, IX., Fővám tér 11-12.) termelékenységi konferenciát rendez a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) és a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM).A rendezvény előadói között szerepel többek között Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter és Hernádi Zsolt, a Mol-csoport elnök-vezérigazgatója is. A részletes program itt olvasható.

Regionális egyenlőtlenségek

A gazdasági szerkezet földrajzilag is nagyon koncentrált, ami a hosszú távú fejlődés szempontjából jelentős kihívásokat jelent az országnak. Míg Budapest és a nyugat-magyarországi megyék – például Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom – az ország GDP-jének jelentős részét adják, addig a keleti régiók, különösen Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar megyék, jóval az országos átlag alatt teljesítenek. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2022-ben Budapest egy főre jutó GDP-je meghaladta az országos átlag kétszeresét, míg Észak-Alföldön ez az érték csupán az országos átlag 60–65 százalékát érte el.

Ez a különbség nemcsak a gazdasági teljesítményben, hanem a beruházások, az infrastruktúra fejlettsége, a foglalkoztatási lehetőségek és a munkaerő képzettsége terén is megmutatkozik. A területi kiegyenlítés érdekében elengedhetetlen a keleti térségek gazdasági szerkezetének modernizálása, a humán erőforrás fejlesztése és a beruházási környezet javítása.

Struktúra nélkül nincs versenyképesség

Ahogy arról Matolcsy György, a jegybank volt elnöke korábban beszélt, nem sikerült megalapozni és elérni, hogy a magyar állam egy gazdaságpolitika 2.0 rendszerben működjön, így nem tudták elérni a következőket:

  • termékenységi fordulat,
  • a tudásalapú gazdaságra való átállás,
  • államháztartási reform,
  • versenyképességi fordulat,
  • egészségügyi fordulat,
  • és gazdaságszerkezeti fordulat.

Ezen tényezők között szerepelt a versenyképességi és a gazdaságszerkezeti fordulatnak a hiánya is. Ez tehát a jövő feladata, van vele bőven teendő.

Magyarország az utóbbi években közepes pozícióban szerepelt a nemzetközi versenyképességi rangsorokban. A Világgazdasági Fórum globális versenyképességi indexében a legutóbbi, 2019-es teljes értékelés szerint 47. helyen álltunk a 141 vizsgált ország között. Azóta a koronavírus-járvány miatt módosították a módszertanát, így a rangsorok nem teljesen összehasonlíthatók, de a trendek tanulságosak.

Az IMD world competitiveness ranking rangsorában két évvel ezelőtt Magyarország még a 46. helyet foglalta el a 64 országot vizsgáló listán, tavaly nyolc helyet csúszott vissza, így 54.-ek lettünk. Ezzel a teljesítményével 2019 óta hazánkat megelőzte a nemzetközi rangsorban Lengyelország, Horvátország és Románia is. Sok területen komoly lemaradásban vagyunk, különösen az oktatás, az innováció, az intézményi bizalom és az állam hatékonysága terén.

Lehet tanulni másoktól

Érdemes körülnézni más országokban, hiszen vannak, akiknek jól sikerült az átállás.

  • Észtország példája azt mutatja, hogy még egy kis ország is lehet digitális nagyhatalom, ha időben felismeri a jövő trendjeit és arra építi az állami működést, az oktatást és a gazdaságot.
  • Írország stratégiája bebizonyította, hogy tudatos adó- és oktatáspolitikával, valamint a nemzetközi vállalatok bevonzásával fel lehet emelkedni a legfejlettebb országok közé – de közben a hazai cégeket sem szabad elhanyagolni.
  • Dél-Korea vagy Finnország pedig arra jó példa, hogyan lehet az ipari szerkezetet átalakítani egy tudásalapú gazdaság irányába – úgy, hogy közben nem veszik el a társadalmi egyenlőség és a fenntarthatóság szempontja sem.

A hosszú távú fenntarthatósághoz és versenyképesség eléréséhez elengedhetetlen a gazdasági szerkezet átalakítása és diverzifikálása. A jelenlegi feldolgozóipari fókusz mellett nagyobb hangsúlyt kell fektetni a tudásintenzív és digitális ágazatokra, mint az egészségipar, az informatika vagy a zöldgazdaság, amelyek stabilabb növekedést és magasabb hozzáadott értéket biztosíthatnak. A siker kulcsa egy tudásalapú gazdaság kiépítése lenne, amelynek alapja a versenyképes oktatási rendszer, az innováció ösztönzése és az ipari szereplőkkel való szoros együttműködés. A kutatás-fejlesztésre építő vállalkozásokat ösztönözni kell, különösen a magas szellemi hozzáadott értékű beruházások révén.

Ezzel párhuzamosan a hazai kkv-k megerősítése stratégiai fontosságú. Technológiai fejlesztések, digitalizációs támogatások és egy kiszámítható gazdasági környezet révén a vállalkozások nemcsak a hazai piacon tudnak stabilabban működni, hanem nemzetközi szinten is versenyképessé válhatnak. Emellett elengedhetetlen a területi különbségek mérséklése: a keleti régiók felzárkóztatása célzott fejlesztéspolitikával, infrastrukturális beruházásokkal és helyi gazdaságfejlesztési programokkal járulhat hozzá egy kiegyensúlyozottabb, inkluzív gazdasági szerkezethez.