Az izraeli légicsapások hírére azonnal megugrottak a világpiaci olaj- és gázárak. Jelenleg a Brent típusú olajat 75 dollárnál kereskedik, ami 12 százalékos emelkedés a támadás előttihez képest, az európai TTF gázjegyzések pedig 39 eurónál járnak, ami 10 százalékos drágulásnak felel meg. 

„Ez egy feszült, bizonytalan piaci hangulatot jelent, viszont pánikról egyelőre nem beszélhetünk” 

Kapcsolódó

– tette hozzá az Oeconomus vezető elemzője. Példaként említette, hogy a 2022-es orosz támadással összehasonlítva akkor az olaj ára rövid idő alatt 25, a gáz ára pedig 300 százalékkal „szállt el”. Az arany ára is csak mérsékelten emelkedett, két százalékkal cikkünk írásának pillanatában (hétfő délelőtt), itt sem látszik az a pánikszerű menekülés a befektetők részéről, mint 2022-ben.

Három fő kockázati tényező mozgatja a piacokat

A szakértő szerint a piacok idegességének három fő mozgatórugója van.

  1. Kiesik-e a jelentős, napi 2 millió hordós iráni olajexport a világpiacról? (Ennek legfőbb vásárlója Kína, aminek új eladókhoz kellene fordulnia, így kiszorítva más vásárlókat.)
  2. Támadás éri-e Irán részéről az iraki és szaúdi olajlétesítményeket, illetve lezárja-e Irán a létfontosságú Hormuzi-szorost, melyen át a világ olaj- és cseppfolyós gáz szállítmányainak 25 százaléka halad át?
  3. Felerősödnek-e a támadások a kereskedelmi hajók ellen a Vörös-tengeren, amik például Ázsiából Európába szállítanak árut? Tavaly például a hútik támadásai számos termék esetében okoztak áremelkedést, ahogy megdrágultak és meghosszabbodtak a szállítási útvonalak.

Ha tehát a háború térben és időben kiterjed, akkor a piacok egyre inkább energiaválságot és inflációt kezdenek el majd árazni: az olaj ára elindulhat 100 dollár, a gáz ára pedig 50 euró felé. 

„Sajnos természetesen mindkettő azonnal begyűrűzne a gazdasági életbe, ahogy a termelők és a szállítmányozók áthárítják a megemelkedő energia- és import költségeiket a fogyasztókra” 

– állapította meg Tatár. Ugyanakkor vannak fontos pozitív tényezők is: számos izraeli légitámadás érte az iráni olaj- és gázlétesítményeket, de eddig feltűnően nem érte csapás az iráni olajexport-infrastruktúrát.

„Az Egyesült Államoknak nem érdeke, hogy az amúgy is inflációs hatású vámháború mellett még az olajárak is tartósan megemelkedjenek, ezért Izrael eddig tartózkodott azok megtámadásától”.

Irán hadserege gyengül

A vezető elemző szerint a pusztító izraeli csapások hatására az iráni hadsereg képessége, hogy bármilyen nagyszabású műveletet végrehajtson, az idő előrehaladtával folyamatosan csökken. A Hormuzi-szoros lezárásával is elsősorban csak fenyegetőzni hasznos Teherán számára.

Ha megteszi, az Egyesült Államok bizonyosan belép a háborúba és a rendszer túlélési esélye nullára csökken 

– magyarázta Tatár Mihály. Maga az olajpiac sem olyan sérülékeny, mint korábban: a globális gazdasági növekedés gyenge, miközben az OPEC éppen „növelgeti” a kitermelést és bármikor 3-4 millió hordóval tudja bővíteni a globális kínálatot. A Hormuzi-szoros kiváltására is készen állnak vészhelyzeti forgatókönyvek, például a szaúdi Kelet-Nyugat olajvezetékrendszer, hiszen az iráni blokád lehetőségére már több évtizede készülnek a régió államai.

Európa kiszolgáltatottsága változatlan

Tatár Mihály szerint ez a szituáció ismét megmutatja az Európai Unió energiapolitikájának stratégiai hibáit. A 450 milliós gazdasági blokk függése változatlanul teljes a külső olaj- és gázbeszállítóktól, valamint a tengeri útvonalak biztonságos hajózhatóságától.

„A fosszilis energia ellenessége miatt továbbra is tilos az európai kitermelés fejlesztése – például a német gázmezők felhasználása”

– világított rá a szakértő. „Az időjárásfüggő energiatermelés egyoldalú támogatása miatt a nukleáris energiatermelés fejlesztése is alig-alig halad előre, márpedig napelemekkel és szélturbinákkal önmagában nem lehet csökkenteni az EU geopolitikai kiszolgáltatottságát”.

Mindeközben az orosz energia kiszorításával egyre nehezebb, különösen krízishelyzetben, fájdalmas ár- és költségnövekedés nélkül ellátni Európát.

Az elemző kiemelte, hogy az európai gáztározók feltöltése a friss események előtt is 10 milliárd eurós nagyságrendben lett volna drágább, mint tavaly, a Financial Times számításai szerint. Ez még drámaibb, ha a 2022 előttihez viszonyítjuk, amikor a gázárak átlagosan 19 euró körül mozogtak a mai 30-40 euróval szemben.

Tatár Mihály szerint mindezek tovább roncsolják az európai versenyképességet, az európai cégek esélyeit a globális gazdasági versenyben, és nyomás alatt tartják az európai fogyasztók vásárlóerejét is.

Korábban részletesen írtunk a légicsapásokról, amelyről ide kattintva olvashat bővebben.