A munkaerőpiacról szóló és napokban megjelenő – a Pulzus Kutatóval közösen készített – cikkünk szerint a munkahelyet váltani szándékozók többsége informális csatornákban, ismeretségi körben látja a legnagyobb esélyt az elhelyezkedésre, miközben a többség szerint legalább 5–10 helyre kell elküldeni az önéletrajzot ahhoz, hogy valaki egyáltalán az állásinterjúra bejusson. Az álláskeresési idővel kapcsolatban sokan pesszimisták: a megkérdezettek 41 százaléka szerint legalább fél év szükséges ahhoz, hogy megfelelő munkát találjanak.

Ennek kapcsán lapunk egy szakértőt is megkérdezett, hogy valóban helytállóak-e a kutatásunkban feltárt adatok.

Kapcsolódó

Kevesebb a pályázó a hirdetésekre

A Pulzus felmérés szerint a többség, 67 százalék mondta azt, hogy a közeljövőben nem tervez munkahelyet váltani. Ezzel kapcsolatban Istenes Viktória azt mondta az Economxnak, hogy az elmúlt időszakban az álláspiacon megfigyelhető folyamatok abszolút összhangban vannak azzal, amit korábban tapasztaltunk. Az emberek mintha egyfajta kivárásban lennének. A Ganz TVF szenior HR-ese viszont egy másik jelenségre is felhívta a figyelmet: az ellenajánlatok jelensége egyre gyakoribb.

Számos helyzetben előfordul, hogy egy jelölt pályázik valahova, s ha kiválasztják, mert ő tűnik a legjobb jelöltnek, ajánlatot tesznek neki. Sokszor még az is megtörténik, hogy elfogadja az ajánlatot, és minden készen áll a beléptetésre. Ekkor azonban váratlanul értesíti a céget arról, hogy a jelenlegi munkahelye is tett számára egy ellenajánlatot, és ennek hatására inkább maradna ott. Ez a kiválasztó vállalatnak rendkívül kellemetlen, hiszen ilyenkor kezdhetik elölről az egész keresési folyamatot.

„Ráadásul az is látható, hogy alapvetően kevesebb a jelentkező, és a meglévők között is gyakori, hogy az ellenajánlat miatt végül a jelölt marad a jelenlegi munkahelyén. Ez a bizonytalanság és kivárás egyértelműen jellemző a munkavállalói rétegre”

– közölte Istenes Viktória. Hozzátette, ezek a tendenciák hosszú távon is meghatározók lehetnek mind a munkáltatók, mind a munkavállalók számára.

A szakértő arról is beszámolt, hogy az Economx-Pulzus kutatás abban is helytálló, hogy a fiatal generáció (18-39 évesek) az, aki a leginkább hajlandó vagy hajlamos a váltásra. Elmondása szerint a fiatalabb munkavállalók mindig is rugalmasabbak voltak, ez a tendencia ma is megfigyelhető. 

Ők nyitottabbak a változásokra, kevésbé tolerálják a negatívumokat egy munkahelyen, és ha nem találják meg a fejlődési, tanulási vagy előrelépési lehetőségeket, hamarabb döntenek a váltás mellett. 

A fiatalabb generáció hajlamos vakmerőbb döntéseket hozni – jó értelemben véve –, hiszen bátran váltanak, és nyitottan keresik az új lehetőségeket. Számukra a karrierépítés és az önmegvalósítás az egyik legfontosabb szempont. Ha egy szervezet nem támogatja ezt, vagy egyszerűen a struktúrája nem teszi lehetővé, hogy előrelépjenek, akkor nem félnek új kihívásokat keresni.

Ezzel szemben az idősebb korosztály általában a biztonságra törekszik. Természetesen itt is vannak kivételek, és nem lehet mindenkit egyformán megítélni, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a „szeniorabb” generáció tagjai hosszabb távra terveznek. Számukra a stabil, kiegyensúlyozott, kiszámítható munkahely az elsődleges szempont, szemben a fiatalabbak célorientált, ambiciózus szemléletével.

Ez a különbség már régóta fennáll, és továbbra is meghatározó a munkaerőpiacon. A fiatalabbak lendülete és változások iránti fogékonysága szemben áll az idősebbek biztonságra törekvő attitűdjével, ami sok esetben meghatározza a karrierútjukat és a munkahelyi döntéseiket.

A jó ajánlási program mindenkit motivál

Azt is megmértük, hogy a munkahelyváltást tervezők jelentős része az informális csatornákat tartja meghatározónak: 48 százalékuk szerint az állások többségét ismeretség útján töltik be, míg további 35 százalék szerint fele-fele arányban hirdetik meg és töltik be a pozíciókat informálisan.  A nyílt pályázatban bízók aránya mindössze 7 százalékos.

„Szakemberként, aki régóta dolgozik HR-területen, nem feltétlen értek egyet azzal a vélekedéssel, hogy a toborzás döntően ismeretségi alapon működne. Természetesen léteznek olyan vállalatok, ahol az ismeretség fontos szerepet játszik, és az ajánlások révén érkező jelentkezők aránya magasabb” – közölte a toborzó. Aki szerint

ez korántsem jelenti azt, hogy a „sógor-komaság” rendszere dominálna.

Véleménye szerint a valóság az, hogy sok nagyvállalat kifejezetten hatékony ajánlási programokat működtet. Ezek a programok ösztönzik a munkavállalókat, hogy ajánljanak megfelelő jelölteket, s az ajánlók ezért pénzbeli juttatást kaphatnak, ami érthető módon motiválja őket. Az ajánlott jelöltek azonban ugyanúgy részt vesznek a kiválasztási folyamatban, mint bárki más. Nem elég „csak egy nevet bedobni” – a szakmai kompetenciák, az alkalmasság, és a kiválasztási folyamat szigorú követelményei mind-mind érvényesek.

Fontos hangsúlyozni, hogy a legtöbb pozíció továbbra is az álláshirdetésekre beérkező jelentkezők közül kerül betöltésre. 

Ugyanakkor az is tény, hogy a visszautasítás élménye és a visszajelzés hiánya sok jelentkezőben azt az érzést keltheti, hogy az ismeretség döntő szerepet játszik. 

– közölte Istenes Viktória, aki szerint pontosan ezért fontos a kommunikáció és az átláthatóság a kiválasztási folyamat során. Azonban a toborzás folyamatában a kompetenciák és a szakmaiság továbbra is elsődlegesek, és nem az urambátyám rendszer uralja a munkaerőpiacot.

Nem véletlenül pesszimisták a nők

A kutatás harmadik részében arra kerestük a választ, hogy hány helyre kell jelentkezni, hogy az álláskereső munkát találjon. A válaszadók jelentős része (29 százalék) úgy véli, hogy legalább 5–10 helyre kell önéletrajzot küldeni ahhoz, hogy behívjanak valakit állásinterjúra. 26 százalék szerint ez 10–20 helyet is jelenthet, míg 28 százalékuk több mint 20 pályázatot tart szükségesnek.

„Általában hosszú és kitartó munka áll a megfelelő állás megtalálása mögött. Van olyan is, aki több mint 40 pályázatot adott be, mire végül több ajánlatot is kapott, amelyek közül választhatott. Ilyenkor nem az első ajánlatot kell elfogadni, hanem kivárni a legjobb ajánlatot. Vannak azonban szerencsések is, akik már 5-10 pályázat után megtalálják az optimális lehetőséget” – mondta a Ganz generalistája.  Hozzátette, ez attól is függ, hogy milyen területen dolgozik, mennyi a meghirdetett munkalehetőség és milyen tapasztalata van.

A kutatásból az is kiderül, hogy a nők rendkívül pesszimisták ebben a kérdésben. Istenes Viktória szerint ennek tradicionális okai vannak.

A nők még mindig hátrányban vannak a munkaerőpiacon, sokszor ugyanazzal a tudással akár 20 százalékkal kevesebb bérért foglalkoztatják őket a munkáltatók, illetve az is előfordul, hogy a fiatalabb nőkkel szemben férfiakat választanak, hiszen a 40 alatti nőknél erős a gyermekvállalás esélye, és a cég nem akarja, hogy 2-3 évre elveszítsék a dolgozót.

A szakértő szerint azonban napjainkban elindult egy pozitív tendencia.

Durván megnőtt kitolódott az idő, amíg állást találunk

A Pulzus mérése egy meglehetősen lehangoló adat sort is mutat: az álláskeresés időtartamát illetően a munkahelyváltásban gondolkodók 41 százaléka több mint fél évvel számol, hogy olyan munkát találjon, ami megfelel a képzettségének és bérigényének. Ennél még kétségbeejtőbb az a tény, hogy

a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legutóbbi, májusi jelentése szerint a munkakeresés átlagos időtartama 13,1 hónap volt. 

A szakértő ezzel kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy mindenképp érdemes lenne párbeszédet folytatni arról, miként lehetne orvosolni ezt a helyzetet, hiszen az álláskeresési járadék mindössze 90 napra szól. A hivatalos statisztikák szerint pedig egyre hosszabb időbe telik állást találni, hiszen pontosan 1 évvel ezelőtt még „csak” 9,8 hónap volt átlagosan a megfelelő állás megtalálása.

Istenes Viktória szerint tehát alapvetően azzal kell ennek kapcsán foglalkozni, hogy megkeressék az okokat, hogy egy év alatt miért nőtt majdnem 4 hónappal ez az idő és hogyan lehet ezt egyensúlyba hozni az álláskeresési járadék idejének kitolásával.

Nehéz megtalálni egymást

Utolsó kérdésként azt kérdezte a Pulzus a válaszadóktól, hogy hány interjúra kell elmenni azért, hogy az ember kapjon egy ajánlatot. A legtöbben 4-5 interjút valószínűsítenek. Korcsoportok szerint a fiatalabbak magabiztosabbak abban, hogy kevesebb próbálkozással is sikerrel járnak, míg a 40-59 évesek a leginkább pesszimisták ezzel kapcsolatban.

„Én többet mondok ennél: szerintem inkább az 5-10 között van ez a szám. A kvalifikáltabb tapasztalatot, tudást igénylő munkakörök esetében még inkább” – tette hozzá. A cégek is nagyon nehezen találják meg a megfelelő munkaerőt és a munkavállalóknak is vannak elvárásaik. Rendkívül nehéz a tökéletes párost megtalálni.