Felfokozott hangulatban zajlik a kampányolás a február 23-i, előrehozott szövetségi választások közeledtével a németeknél, ahol immár minden egyéb, például a gazdasági kilábalással, a mindennapi megélhetés nehézségeivel, az inflációval kapcsolatos kérdéseknél fontosabbá vált, hogy
Európa vezető nyugati hatalma mit kezd a néhány év alatt kezelhetetlenné vált bevándorlással.
Már az eddig befogadó szemléletet valló, baloldali, liberális pártok is felismerték, hogy szükséges szigorítani a migránspolitikán, és egységes fellépés kell az iszlamista terrortámadások megakadályozásáért.
Ez a németek többségének akarata is, ám a politikai helyzet közel sem egyszerű.
A felmérések alapján kormányváltásra leginkább esélyes kereszténydemokrata-konzervatív pártszövetség, a CDU/CSU Unió most össztűz alá került, mert ugyan a migrációval kapcsolatos reformterveik megoldást hozhatnak, ám ahhoz
ajtót nyitottak a szélsőjobboldali, populista AfD pártnak is.
Ezzel megremegett az a történelmi alapokra emelt, szimbolikus tűzfal, ami a németeknél az alkotmányos demokráciát védi a pusztító radikalizmustól.
Mi köze van a magyar kormánynak a németek belpolitikai viszálykodásához?
Mit üzenhet Orbán Viktor azzal, hogy jövő hétfőn vendégül látja Budapesten a tömegtüntetéseket kiváltó, migrációellenes AfD vezetőjét, Alice Weidelt?
Nyugaton az út jobbra halad tovább
Németországban valami elkezdődött, ami alaposan átrendezi a politikai erőviszonyokat. A legnagyobb ellenzéki erő, a hagyományosan konzervatív CDU/CSU kancellárjelöltje, Friedrich Merz esélyes győzelmével a jobbratolódás egyértelmű.
Ha a CDU alakít kormányt, azzal
a nyugati hatalom hátat fordít a párton belüli „ősellenség”, Angela Merkel korábbi kancellár által képviselt irányoknak – főként a Willkommenskulturként elhíresült migránspolitikában.
A németek a nyugodt, biztonságos mindennapokat várják el egy gazdaságilag is élhető hazában, ehhez pedig most jött el a változás ideje – mondta az Economxnak Stefán Csaba, a Magyar Külügyi Intézet Németország-kutatója.
Üdvözlő tömegek a pályaudvarokon
A Willkommenskultur német kifejezés, szó szerint az „üdvözlés kultúrája”, vagyis, hogy a bevándorlók befogadását elősegítő módon kell viselkedni. Bár az idegenforgalomban gyökerezik, elsősorban a német politika eddig jellegzetes attitűdjéről szól, ami a The Guardian szerint az európai menekültválság nyomán, 2015-ben vált közismertté – a Merkel által meghirdetett modell célja az volt, hogy vendégszeretőnek és segítőkésznek tüntesse föl a munkaerőhiánytól szenvedő Németországot, amely vonzza a jól képzett migránsokat. A Willkommenskultur kezdetén a közel-keleti és afrikai menedékkérőket a főbb vasútállomásokon németek tömegei várták üdvözlő plakátokkal, ám később a gyarapodó bevándorlóáradat a társadalom egy részéből ellenkezést váltott ki. A 2017-es szövetségi választáson – történetében először – haladta meg a négyszázalékos parlamenti bejutási küszöböt az Alternatíva Németországért (AfD) nevű, jobboldali populista párt, amely vehemensen ellenezte Merkel menekültpolitikáját.Feltörtek, mint a talajvíz, de hol állhatnak meg?
A Willkommenskultur-korszak kudarcát mára az AfD elmúlt hónapokban tapasztalt megerősödése, elsősorban a keleti tartományokban elért győzelmei is mutatják.
Bár az országos kormányzás közelébe eddig nem kerültek, és Nyugat-Németországban még erősen tartja magát a megengedő szemlélet, a társadalom egyre nagyobb része követel markáns változást.
Az AfD mostani választási esélyei megjósolhatatlanok, és bár jelenleg körülbelül 20 százalékon állnak, a szakértő szerint
csekély az esélye, hogy 2025-ben kezükbe kerül Németország vezetése.
Mindenesetre, noha a Scholz-kabinet bukását eredendően az elhibázott gazdaságpolitika idézte elő, a politikai diskurzust és a választók február végi döntését immár a migráció határozza meg.
Terror terror hátán: valódi megoldásokat követel a nép
Több durva terrortámadás után tavaly karácsony előtt Magdeburgban, januárban pedig Aschaffenburgban is történtek erőszakos cselekmények, utóbbinál egy kétéves kisgyermek is életét vesztette – idézte fel Stefán Csaba.
Friedrich Merz, a CDU vezetője erre válaszul lényegében egyszemélyben felvállalta a politikailag rizikós, korlátozó javaslatokat a migrációkezelésben, hogy jelezze a választóknak, valódi megoldásokat akar letenni az asztalra.
Ezekhez pedig a parlamentben bárki szavazatát elfogadja – így történt a múlt héten, hogy a leendő kormánynak szóló indítványokhoz az AfD támogatása is jól jött Merznek.
Törés a tűzfalon: a fenyegető szélsőségesség a vád
Ezzel azonban kibújt a szellem a palackból, mégpedig a németeknél történelmi jelentőséggel bíró, úgynevezett tűzfal lebontásának vádja miatt, amit a politikusok többsége mellett tüntetők tízezrei, civil szervezetek, az egyház is hangoztatnak.
A szakértő vázolta: az extrém reakciókat az váltja ki, hogy anno Hitler náci pártját a konzervatívok segítették hatalomra, előidézve a liberális weimari köztársaság végét – most az ennek megismétlődésétől való félelem miatt zúdul népharag a kereszténydemokratákra.
A tűzfal arról szól, hogy
a különböző mainstream pártok kategorikusan elutasítják az együttműködést a radikális szélsőjobboldallal,
ami Németországban az AfD-t jelenti. Annyira totális a tűzfal elve, hogy már csak a parlamenti szavazatok elfogadása is annak lebontásával ér fel – ezt hirdetik most a Zöldek, a baloldal, a szociáldemokraták is – ismertette.
Koalícióra van esély, de nem az AfD-vel
Merz indítványai többek között a családegyesítések korlátozását, az állandó határvédelmet, a szövetségi rendőrség hatáskörének kiterjesztését, és például a visszafordítások szabályait tartalmazták – ezek egyes részei az első szavazáson javaslatként átmentek a Bundestagon az AfD szavazataival.
Ám végül pénteken leszavazták a képviselők azt a specifikus javaslatot, mely ezen követelések egy részét záros határidőn belül törvénybe is iktatta volna. A tüntetések pedig azóta sem csitulnak.
Még ha a legtöbben egyet is értenek a migrációs fordulat szükségességével, a parlamenti döntés a tűzfal lebontásának szólt, és azóta is ez uralja a közvéleményt. Holott
az AfD nem egy náci párt, de vannak radikális elképzeléseik,
és a kereszténydemokraták nem is akarnak velük együtt kormányozni – jelentette ki Stefán Csaba.
Megjegyezte: ha nyer a CDU, nagy eséllyel a Scholz-féle SPD-vel, azaz a szociáldemokratákkal (a jelenlegi kancellár pártvezetése nélkül), illetve a Zöldekkel alakíthatnak koalíciót.
Orbán Viktor pozicionál: érkezik az AfD vezetője
Itthon nagy visszhangra lelt, hogy eközben a magyar miniszterelnök bejelentette: jövő hétfőn Budapesten fogadja Alice Weidelt, a német szélsőjobboldal vezetőjét, ami az ottani tiltakozások tükrében sokakban felvet kérdéseket.
Az, hogy Orbán Viktor fogadja a pragmatikus elveket valló, populista pártvezért, előre vetítheti, hogy
a konzervatívok kormányra kerülése esetén Magyarország és Németország politikai kapcsolatai nem feltétlenül fognak javulni,
sőt, ennek ellenkezője is előfordulhat – fogalmazott a külügyi intézet kutatója.
Hozzátette: ez abból is várható, hogy nemcsak az esélyes párt, hanem egyetlen német frakció sem szívesen működik együtt az AfD-vel.
Ráadásul, a Fidesz korábban kilépett az Európai Parlament Néppártjából (EPP), amelynek a CDU és például a kereszténydemokrata Manfred Weber, Ursula von der Leyen is tagja.
Az is fontos hatás a német politikában, hogy
Elon Muskon keresztül a Trump-adminisztráció látványosan elkezdte legitimizálni az AfD-t,
mondván, hogy az ország egyetlen esélye a populista párt.
Úgy tűnik, mi is felvesszük ezt az irányt – jegyezte meg Stefán Csaba.